Blogolási koromat tekintve friss vagyok a pályát és az egyik blogger akire kezdetektől felnéztem Nana volt. Így amikor láttam és hallottam - tőle is - márkájának megjelenéséről, rögtön tudtam, hogy erről bejegyzést kell készítenem! Így tehát fogadjátok a Nanával készített rövid interjúmat, illetve csodálatos képeket és őszinte jószívvel ajánlom, hogy látogassatok el hozzá a Nana's-ba

◄ I N T E R J Ú ►

Bizonyára sokakat érdekelhet, mi késztetett arra, hogy tervezőasztal mögé ülj és ne csak más tervezők ruhadarabjait viseld?

Két dolog. Eszrészről az, hogy kiskorom óta vonzanak a kreatív dolgok, mint a rajzolás a festés, vagy a fotózás. Nem tudok el lenni anélkül, hogy ne „alkotnék” valamit. Így jött a tervezés is. A másik oldalon pedig ott van a több, a 2 és fél éves tapasztalatom a divatblogolás területén - számtalan mennyiségű outfit fotózáson vagyok már túl, és egyszerűen volt egy bizonyos pont, ahol meguntam azoknak a fast fashion üzleteknek a kínálatát, amiket az ember megengedhet magának és azt gondoltam, hogy erre én is képes vagyok.  Ráadásul ezzel a gondolattal nem voltam egyedül, így belevágtam. A teljesen tudatosan felépített koncepció lényege az egyedi, de mégis elérhető árú ruhák!

Mi motivált a márka elindításakor és a stílus megalkotásához?

Részben magamból indultam ki részben pedig a sokéves tapasztalatomból, amit a blogolásból szereztem. Megpróbáltam felállítani az egyensúlyt a divatos a hordható kategória között és olyan ruhákat tervezni, amelyeket az olvasóim is és én is szívesen hordanék. 

Voltak nehézségek, amikkel szembe kellett nézned? 

Erről két könyvet is tudnék írni:D Amikor augusztusban nekiálltam, sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de még álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi bukkanóba ütközöm. Sajnos nagyon nehéz itthon megtalálni a megfelelő minőségű anyagokat és kellékeket, a szegényes választékról nem is beszélve. De a legnehezebb része a dolognak az volt, hogy megtaláljam azokat az embereket, akikkel szívesen dolgozom együtt, akikre számíthatok és akikben megbízom. 

Beszélhetünk e kifejezett célközönségről és ha igen milyen csoportokat sorolnál ide, kiknek szánod a ruháidat?

Mondhatjuk, hogy a célközönségem a márka elindításakor az olvasóim voltak. A ruhák stílusát, anyagát és szabásvonalait tekintve, leginkább a 16 és 35 év közötti nőknek ajánlom. Olyanokanak, akik nyomon követik az aktuális trendeket, és szeretnének egyedi ruhákat, megengedhető áron.

#scarf: from my boyfriend //   #sweater: Autograph  //  #jeans: Bershka  

#shoes: ebay  //   #bag: TIMEABARTOS

Tegnap este a Mono art & design épületébe mentünk, ahol szem és fültanúi lehettünk a Marie Anne Design X Chloe from the woods közös kapszulakollekció megnyitójának. A kollekció összesen 14 darab limitált szériás 1-1 dbos elemet tartalmazott, melyek közül 7 nagy és 7 kicsi táska/pénztárca került ki. Az Into the Wild címet igen találónak éreztem ahogy nézelődtem, hisz kicsit a tajgán éreztem magamat a fenyőtobozok társaságával és a fa díszelemekkel. Színeket tekintve a barna és a fekete szín dominált. Minden egyes darab valódi bőrből illetve kecskeszőrből készült, amit azért emelnék ki leginkább, mert ez sokak számára fontos, ámbár én pont előnyben részesítem e téren a mű dolgokat. Rendkívül szeretem az állatokat és a tudat, hogy egy élőlényt megöltek azért, hogy legyen egy táskám, egy kabátom, egy akármim, zavar, bűntudatot és fájdalmat gerjeszt bennem.

Ezeket az eseményeket leginkább azért szeretem, mert érdekes emberekkel lehet kötetlenül ismerkedni, jókat nevetni, beszélgetni. Justyna Malwina, a Mademoiselle Rosé külföldi blog szerkesztőjével számos alkalommal összefutunk és a lehető legviccesebb szituáció alakult ki, amikor megmerte tőlem gyanútlanul kérdezni, hogy miből készültek a táskák - hiszen a kollekció bemutatása magyarul történt, angolul nem, így nem értett belőle mindent. Én - leányos zavaromban - köpni-nyelni se tudtam, vadul csikorogtak a kerekek a fejemben, de gondoltam, megoldom a szitut és hát hangutánzásban az ember jó lehet, így elkezdtem mee-mee-mee-zni, tehát körülbelül mekegni, bár egy kecske bizonyára a fejét fogta volna "óh istenem" sóhajtással körítve. Szegény Justyna a mekegésemet báránybégetésnek hitte, így amikor kérdőjellel nézett rám és érdeklődött, hogy "sheep" e, akkor tudtam, hogy hangutánzásból elégtelen minősítést szereztem. Hála az égnek kisegítettek és vadul a homlokomra csaptam, hiszen még jómagam is játszottam az úgynevezett Goat Simulator játékkal...de azért leszűrhető tanulság, hogy a jövő gyermekeinek az állathangok utánzását semmiképpen ne én tanítsam, mert az csak kommunikációs zűrzavart eredményezhet. 

Na de tekeredjünk vissza az aktuális témához. Árakat tekintve szerintem abszolút reálisak voltak, látványos és egyben minimalisztikus díszítés illett a hangulathoz is. Amit már említettem, az én szívemet csak a kis kecskék fájdították.

Az édességekről a Cuppcake gondoskodott, aminek eredményessége arról árulkodott, hogy rohamos iramban csökkent a sütemények száma. De ígyis sikerült beburkolnom egy kis csokis muffint! A pezsgőt hiába ízleltetem meg minden egyes ilyen alkalommal a nyelvemmel, vadul ragaszkodik elveihez, így nem sikerült megszerettetnem magunkkal azt. 

#coat: Amnesia  //   #croptop: Amnesia  //  #skirt: Amnesia  

#shoes: Skála  //   #sunglasses: Skála  //  #clutch: Timrose

FFanni-nál jártam, hogy bekukkantsak a lenyügöző és meseszerű világába. A földről kellett az államat felkaparni, amikor ezt a töménytelen mennyiségű színkavalkádfröccsöt kaptam az arcomba. A Charlie elmehet a csokigyárával együtt a búsba, ez a kollekció lazán lekörözi cukorgránátokkal és színbombáival! Amint már említettem egy előző posztomban - de ha valaki nem olvasta volna a Valentine's Outfit posztot érdemes bepótolnia - a fiatal tervezővel egy városból származunk, így azonnal közel éreztem a kis lelkemhez.

◄ I N T E R J Ú ►

Mesélnél nekünk kicsit magadról? Mikor kezdtél el tervezni?

Mar kiskorom óta szeretek öltözködni. Anya mindig emlegeti, hogy mar az oviban sem volt jó amit ő reggel kirakott ruhát nekem, mindig en választottam ( általában pörgős ruha es harisnya volt a befutó ) Angliában elvégeztem egy 3 hónapos rövid kurzust, a Saint Martins iskolában, aztán hazajöttem es beiratkoztam a Kreába. Ide 4 evet jártam, majd diploma után elkezdtem foglakozni a saját márka kialakításával, az FFannival.

1-1 ruha tervezésénél mi inspirál téged?

Leginkább a street style vonulat ami nagy hatással van ram, de szeretem a pop art es a képregény stílust is.

Mit mondanál mi jellemzi a kollekciódat leginkább?

Ami a kollekciómra többnyire jellemező, az a vidám, színes, fiatalos darabok, és a printek megjelenése egy-egy ruhadarabon. A kézzel felvarrott díszítő elemekkel próbálom designeribb szintre emelni a kollekció egyes elemeit, így ezek is mérvadó reszt töltenek be.

Mi a véleményed a magyar lányok öltözködési szokásairól?

Úgy veszem észre, hogy napjainkban már jobban figyelnek arra a lányok, hogy mit vesznek fel, bár sajnálattal tapasztalom, hogy többen ugyanúgy öltözködnek, így nem alakul ki saját, egyéni stílusuk.

Mire vagy a legbüszkébb munkáddal kapcsolatosan?

Amikor megjelent 2 ruhám a Cosmopolitan-ban, egy pedig a Marie Claire-ben. Ezek nagy boldogsággal töltöttek el. Viszont mindig nagyon tudok örülni annak is, ha fotózásokra elviszik a ruhaimat, illetve a pozitív visszajelzések is nagyon jól esnek.

Nagyon köszönöm Fanninak, hogy betekintést engedett meseországába. Csodálatos utazás volt!