Tegnap este a Mono art & design épületébe mentünk, ahol szem és fültanúi lehettünk a Marie Anne Design X Chloe from the woods közös kapszulakollekció megnyitójának. A kollekció összesen 14 darab limitált szériás 1-1 dbos elemet tartalmazott, melyek közül 7 nagy és 7 kicsi táska/pénztárca került ki. Az Into the Wild címet igen találónak éreztem ahogy nézelődtem, hisz kicsit a tajgán éreztem magamat a fenyőtobozok társaságával és a fa díszelemekkel. Színeket tekintve a barna és a fekete szín dominált. Minden egyes darab valódi bőrből illetve kecskeszőrből készült, amit azért emelnék ki leginkább, mert ez sokak számára fontos, ámbár én pont előnyben részesítem e téren a mű dolgokat. Rendkívül szeretem az állatokat és a tudat, hogy egy élőlényt megöltek azért, hogy legyen egy táskám, egy kabátom, egy akármim, zavar, bűntudatot és fájdalmat gerjeszt bennem.

Ezeket az eseményeket leginkább azért szeretem, mert érdekes emberekkel lehet kötetlenül ismerkedni, jókat nevetni, beszélgetni. Justyna Malwina, a Mademoiselle Rosé külföldi blog szerkesztőjével számos alkalommal összefutunk és a lehető legviccesebb szituáció alakult ki, amikor megmerte tőlem gyanútlanul kérdezni, hogy miből készültek a táskák - hiszen a kollekció bemutatása magyarul történt, angolul nem, így nem értett belőle mindent. Én - leányos zavaromban - köpni-nyelni se tudtam, vadul csikorogtak a kerekek a fejemben, de gondoltam, megoldom a szitut és hát hangutánzásban az ember jó lehet, így elkezdtem mee-mee-mee-zni, tehát körülbelül mekegni, bár egy kecske bizonyára a fejét fogta volna "óh istenem" sóhajtással körítve. Szegény Justyna a mekegésemet báránybégetésnek hitte, így amikor kérdőjellel nézett rám és érdeklődött, hogy "sheep" e, akkor tudtam, hogy hangutánzásból elégtelen minősítést szereztem. Hála az égnek kisegítettek és vadul a homlokomra csaptam, hiszen még jómagam is játszottam az úgynevezett Goat Simulator játékkal...de azért leszűrhető tanulság, hogy a jövő gyermekeinek az állathangok utánzását semmiképpen ne én tanítsam, mert az csak kommunikációs zűrzavart eredményezhet. 

Na de tekeredjünk vissza az aktuális témához. Árakat tekintve szerintem abszolút reálisak voltak, látványos és egyben minimalisztikus díszítés illett a hangulathoz is. Amit már említettem, az én szívemet csak a kis kecskék fájdították.

Az édességekről a Cuppcake gondoskodott, aminek eredményessége arról árulkodott, hogy rohamos iramban csökkent a sütemények száma. De ígyis sikerült beburkolnom egy kis csokis muffint! A pezsgőt hiába ízleltetem meg minden egyes ilyen alkalommal a nyelvemmel, vadul ragaszkodik elveihez, így nem sikerült megszerettetnem magunkkal azt.